Coming Out!


Sziasztok!
Kíváncsi vagyok ezt hányan fogják végig olvasni, mert elég hosszú az én egész történetem...

Előszöris kezdjük a coming out fogalmával... Ezt magyarul "előbújásnak" szokták mondani ami annyit takar, hogy az adott személy aki éppen coming out-ra vetemedik, az közli azzal a személlyel akivel közölni szeretné, hogy ő úgymond más. Ezek az emberek nyilvánvalóan a melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek vagy akármi más ami még lehetséges. 

Először 12 évesen történt meg ez velem, mághozzá a testvéremnek mondtam el... Pontosabban ő kérdezett rá valahogy, de arra már pontosan nem emlélszem, hogy történt. Aztán 2 év után belém jött a gondolat, hogy igen, mostmár el kell mondanom a szüleimnek is mert én ezt így nem bírom tovább és jó lenne ha leadhatnám magamról ezt a terhet. Beszélgettem más FtM-ekkel is, hogy adjanak tanácsot ebben és úgy gondoltam, hogy na majd áprilisig összeszedem minden gondolatomat ezzel kapcsolatban és elmondom nekik. 
Hát ez egyáltalán nem úgy sült el ahogy terveztem...
Sajnos én ilyen nagyon gyerek fejjel úgy gondoltam, hogyha vágdosom magam az megold mindent és nem koncentrálok az eredeti problémáimra de nyilván ez hülyeség mert ezzel nekem semmi jó vagy jobb nem származott, de mégis ezzel az egésszel "sikerült" édesanyám felé a coming out-ig eljutni. 

Egyszer valamelyik nap úgy volt, hogy levágja a hajam. Oké ez meg is történt, elmentem zuhanyozni és hajat mosni. Valamiért be kellett jönnie a fürdőszobába - én éppen öltöztem felfele -  és meglátta hogy vágások vannak a combomon aztán később a karomon is. Kiakadt nagyon, vagyis inkább szomorú lett és elkezdett faggatni hogy ez miért csináltam... Sokáig nem tudtam megszólalni, nem tudtam mit mondjak, elmondjam e egyáltalán vagy ne. Ő csak sírt aztán én is elkezdtem könnyezni, nem tudtam mit tegyek de végül kinyögtem: "Anya, én fiú vagyok...", visszakérdezett: "Fiú vagy?", mondtam, hogy igen és szorosan magához ölelt. 

Mielőtt elmondtam nem nagyon tudtam mire számítsak csak annyiban voltam biztos, hogy nem fognak kitagadni, mert valamennyire tisztában voltam azzal, hogy elfogadó ilyen téren de attól még valamennyire volt bennem félelem, hogy hogyan fogadja majd. 

Édesapám felé nem volt coming out-al kapcsolatos élményem, mivel nem én közöltem vele, hanem édesanyám a tudtom nélkül, de ezt nem is bántam. 
Vele csak annyi élményem van, hogy egyszer pakolásztunk valamiért és ő is ott volt, oda húzott magához és megállított maga előtt... Annyit kérdezett: "Fiúnak érzed magad?", erre válaszoltam, hogy igen és ennyi. Semmi más kérdése nem volt. 
Aztán további beszélgetéseknél kiderült, hogy a szüleim ezt már egy ideje sejtették, és ezért nem lepődtek meg annyira és fogadták jól a dolgot. 

15 évesen eljött a középiskola...  Nagyon izgultam és rettenetesen féltem mi lesz. Általános iskolában nagyon nem voltak jó élményeim, sokan bántottak és az ott lévő diákok néhánya az utcán is ordibált utánam. Emiatt fogalmam sem volt mi lesz egy új helyen. Semmi tervem nem volt, hogy fogok elő állni ezzel. Édesanyám elvitt a sulihoz, és én mondtam neki, hogy nem akarok bemenni, de hát muszáj volt. Egy spontán ötlet belém jött, hogy én most megkeresem az osztályfőnököt és még mielőtt elkezdődött volna az évnyitó ünnepség, oda mentem hozzá és félre hívtam pár percre. 
Bemutatkoztam, elmondtam, hogy lenne egy kis problémám és annyit kérdeztem: "Tanárnő tudja mit jelent a nemi indentitás zavar?" -  tudom, ez egy borzalmas kifejezés erre, de azt gondoltam, hogy mivel egy középkorú emberrel beszélek erről, így biztos érteni fogja mire gondolok. Ez így is lett. - azt válaszolta, hogy igen tudja. Elmondtam, hogy velem ez van, és hogy hogy szólítanak, és az akkori leendő néhány osztálytársam hogy ismer. Azt mondta rendben és a névsor olvasásnál úgy fogja mondani, ahogy azt kértem.
Ezután én még sokkban voltam, az évnyitó alatt és az utána lévő 3 órában egy osztálytársam sem sejtett még semmit. Nem akartam elhinni, hogy ennyire elfogadó volt velem szemben az osztályfőnök és hogy semmi ügyet nem csinált ebből.

Oké, lement a nap, de az utolsó óra előtt félre hívott, hogy ezt elkellene mondani az osztálynak a mai nap, hogy nehogy valahogy a semmiből deüljön ki. 
Kiálltam az osztály elé, de nem tudtam megszólalni, nem tudtam mit mondjak. Rá néztem az osztályfőnökömre kétségbe esett fejjel, és ő elmondta helyettem, hogy mi velem a helyzet. Nem szólt senki semmit, síri csend volt. A végén megkérdeztem, hogy van e valakinek ehhez fűződő kérdése, de nem volt. Semmi rossz reakció, nagyon meglepődtem és utána nem hittem el mi történik velem.
A nap végén oda jött hozzám két osztálytársam, bemutatkoztak és kezet fogtak velem. 
Haza mentem és még mindig nem nagyon tudtam felfogni hogy ez most tényleg igaz, mert nem gondoltam volna soha, hogy én egy ilyen elfogadó iskolába csöppenek bele. 
Azóta sincs ebből gond, az összes tanár tudja és a diákok is.

Na az én coming out történeteim így zajlottak. 

Mindenkit csak ösztönözni tudok arra, hogyha összeszedte a gondolatait és a bátorságát az tegye meg, mert ennél jobb érzés és megkönnyebbülés (hogyha pozitív a vissza jelzés) nincs. Nagy terhet vesz le rólad mert végre úgy élheted a továbbiakban az életed, ahogy és aki vagy!
Nehéz dolog és tényleg bátorság kell hozzá, de megéri.

Arra viszont nem bátorítok senkit, hogy vágdosásba kezdjen és várja a csodát hogy elmondhassa, szóval ezt ne!
Először győződjetek meg róla, hogy a szüleitek vagy akinek el akarjátok mondani, az hogyan áll az ilyen dolgokhoz és mennyire fogadna el titeket.
Ha családodról van szó és tudod, hogy nagyon megvetik az ilyet akkor érdemes elgondolkozni rajta, hogy van e értelme ezt elmondani... A ti érdeketekben. 
Remélem adtam egy kis inspirációt az én történetemmel és remélem nektek is sikeres lesz a coming out-otok!

Sziasztok! 😊



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy kis bemutatkozás...

Binder - Mell lekötés